A SZENT GYÖRGY-HEGY
A Szent György-hegy kivételes fekvését és talajtani adottságait már a Római korban felismerték. Probus császár ekkor telepítette a hegyen az első szőlőket. A talaj finom és kötött homokos, meszes, löszös, erősen bazaltos. A bazalttörmelék málásakor kálium, magnézium és kalcium szabadul fel. A bazalthatás az egész hegyen jelen van; meghatározza a szőlőtermesztést, és így az itt készített bor karakterét is. Az egész hegy szőlőkultúrával telepített – ez nem mindennapi.
A Szent György-hegy ökológiai rendszere kiváló a változatos állat-, és növényvilágnak köszönhetően. Olyan ritka növényfajok találhatóak itt meg, mint a cselling-páfrány, a pikkelypáfrány, a borzas kövifoszlár, a Lumnitzer-szegfű, és még sokféle moha és zuzmó.
Ilyen környezetben a szőlő kártevőivel szembeni védekezés is egyszerűbb; könnyebben elkerülhető a rovar-, és gyomirtó szerek használata.
A hegyet a szubmediterrán éghajlat jellemzi. A hegytető bazaltjának hőelnyelő és hőraktározó képessége ideálisan hat a hőmérséklet alakulására. A Szent György-hegyet az enyhe nyár és az enyhe, havas tél jellemzi. A terület éghajlata a hosszú tenyészidejű, fagyérzékeny szőlőnek kedvező.